"A hegytet� k�zep�n fek�dt a K�t�bla. F�lelmetesen hatalmas, sz�rke k�t�bla volt, ami n�gy kisebb, laposra csiszolt k�l�bon nyugodott. Nagyon r�ginek l�tszott. K�l�nf�le figur�k, vonalak voltak r�v�sve. Tal�n egy ismeretlen nyelv bet�i lehettek. K�l�n�s �rz�s j�rta �t �ket.

 A m�sik �rdekess�g egy s�tor volt a tiszt�son. Gy�ny�r� s�tor! K�l�n�sen most, amikor a lenyugv� nap sugarai �ppen megvil�g�tott�k. Az anyaga s�rga selyem, karmazsin, b�rsony volt, amit vassz�gekkel er�s�tettek a f�ldh�z. F�l�tte, a magasban, hossz� r�don z�szl�t lobogtatott a sz�l. Ugrani k�sz�l� oroszl�nt h�meztek a k�zep�be.

 A tenger fel�l j�v� fuvallat sz�net n�lk�l lebegtette. Mialatt a l�tv�nyban gy�ny�rk�dtek, valahol muzsika zend�lt. Odan�ztek. V�gre l�thatt�k azt, ami�rt elindultak. Aslan magasodott ki k�l�nf�le �l�l�nyek csoportj�b�l. F�lk�r alakban gy�ltek k�r�je: a F�k kir�lyn�i, j� asszonyok (a mi bolyg�nkon nem l�teznek), akik h�ros hangszereken j�tszottak, �k szolg�ltatt�k a zen�t. N�gy megtermett kentaur is volt k�z�tt�k. L�hoz hasonl�t� testr�sz�k az angol nemes teliv�rekre eml�keztetett; emberi testr�szeik �ri�sra n�ttek. Volt m�g ott egyszarv�, bika emberi fejjel, pelik�n, sas �s egy nagy kutya is. Szorosan Aslan mellett k�t leop�rd �llt. Egyik�k a koron�t tartotta, m�sik a jogart. Ami Aslant illeti, sem a h�dok, sem a gyerekek nem tudt�k, hogyan k�zel�tsenek fel�je. Azok, akik m�g sosem j�rtak Narni�ban, �gy gondolhatt�k, egy dolog nem lehet egyszerre j� �s rossz is. Ha Peterek �gy tapasztalt�k valamikor, most meggy�z�dhettek az ellenkez�j�r�l.

 Mikor Aslan arc�ba n�ztek, megpillantott�k aranysz�n� s�r�ny�t, �s belemer�ltek nagy, kir�lyhoz m�lt�, komoly, de ellen�llhatatlan szemeibe. Minden porcik�juk remegni kezdett.

— Gyer�nk! — s�gta a h�d papa.

— Nem, �n� az els�bbs�g! — noszogatta Peter.

— Nem igaz! Az emberek el�bbreval�k, mint az �llatok — s�gta vissza a h�d.

— Susan! Mi lesz? El�bb a l�nyok, ut�na a fi�k.

— Nem. Te vagy a leg�regebb — suttogta Susan.

Persze min�l tov�bb h�zt�k a dolgot, ann�l k�nyelmetlenebb�l �rezt�k magukat

 V�g�l Peter k�t�lnek �llt. Kir�ntotta a kardj�t, szalut�lt, majd �gy sz�lt a t�bbiekhez.

— Gyertek! Csak szorosan egym�s mellett.

Oda�rve k�sz�nt�tte az oroszl�nt.

— Elj�tt�nk, Aslan.

— �dv�z�llek, Peter, �d�m fia. �dv�z�llek Susan �s Lucy, �va l�nyai. Isten hozott h�d mama, h�d papa.

 Hangja m�ly �s l�gy zeng�s� volt, valahogy ki�zte bel�l�k a f�lelmet.

 Boldognak �s nyugodtnak �rezt�k magukat. Nem volt k�nyelmetlen csak �llni �s hallgatni.

— De hol van a negyedik? — k�rdezte Aslan.

— Megpr�b�lt el�rulni benn�nket �s �t�llt a Feh�r Boszork�nyhoz, �, Aslan — ny�gte hajlongva h�d papa.

Peter �gy �rezte, besz�lnie kell.

— �n is ludas vagyok benne. Haragudtam r�, �s tal�n elkeseredetts�g�ben cselekedett.

 Aslan nem fenyeget�z�tt, nem is szidta Petert, csak �llt n�m�n �s n�zte a fi�t azokkal a csod�latos nagy szemeivel. �rezt�k, hogy ehhez nincs mit hozz�tenni.

— K�rlek, Aslan, mondd meg, meg lehet Edmundot menteni?