Kubai zene szekció

A kilencvenes évek végén a Buena Vista Social Club hozta meg az elismertséget a kubai zene számára. A kubaiak többsége ennek ellenére "nincsen oda" zenéjükért, két okból: egyrészt zenéjük a harmincas éveket idézi, tehát meglehetősen idejétmúlt, másrészt pedig úgy tekintenek rájuk is, mint a többi kizárólagosan exportra szánt cikkre: kissé idegenkednek tőlük.

Itt lenne az ideje, hogy a világ megszeresse (vagy legalább megismerje) azokat a kubai együtteseket is, amelyek az utóbbi tíz-tizenöt évben perdítették táncra a szigetország lakosságát.

Kezdjük a "nagy öregekkel".

Elio Revé y su Charangón - A hatvanas évek óta létező "nagyzenekar" (taglétszámuk mindig bőven 10 fő fölött volt), amely olyan zenészeket nevelt ki, mint a basszusos Juan Formell, aki a Los Van Van alapítója, illetve a zongorista Chucho Valdés, aki az Irakere atyja. Az alapító, az ütőhangszereken játszó Elio Revé 1997-ben meghalt autóbalesetben, azonban a zenekar ma is él fia, Elio Revé Jr. vezetésével. Idén volt szerencsém látni egy ingyenes, négyórás maratoni koncertjüket Pinar del Ríóban. Zenéjük a keleti végeken született changüí modern interpretációja, őrületes buli, nem öncélú magamutogatás.

Adalberto Álvarez y su Son - A hetvenes években alakult együttes, amely nevében is mutatja, hogy kifejezetten a hagyományos son életben tartása a célja. A korai időszakban az Elio Revé-éktől kivált Félix Baloy volt az énekese, aki manapság fel-feltűnik a Buena Vista Social Club egyes előadóival társulva (pl. Ibrahim Ferrer).

Los Van Van - Elio Revé basszusgitárosa, Juan Formell alapította 1967. decemberében. Azóta is a modern kubai zene megtestesítőjének számít Kubában, "Van Van sigue siendo el tren", azaz Van Van még mindig "a" vonat. Saját stílusuk van, a songo, amely a Karib-térségben már követőkre is talált. Talán a son és a Congo szavak összeolvadásából eredhet a név, hiszen a hagyományos kubai zenét a modern nyugat-afrikai zenével ötvözi ez a stílus. 1999-ben a Llegó Van Van című lemezükért megkapták a latin Grammy-t. Amióta Bush van hatalmon, az USA még csak vízumot sem akar adni nekik.

Irakere - Ez az együttes maga a kubai jazz. Alapítója, a zongorista Chucho Valdés kezdetben ugyancsak Elio Revé együttesében játszott. Mélyen afrikai (yoruba) gyökerű zenéket játszanak jazz-hangszerelésben. A jelenleg az USÁ-ban élő híres kubai származású jazz-zenészek, Arturo Sandóval (trombita) és Paquito de Rivera (szaxofon) a nyolcvanas években hagyták ott az Irakeré-t és hazájukat. A legvadabb kubai jazz-t még az ő közreműködésükkel játszotta az Irakere a hetvenes években (a legjobb lemez az En Vivo, 1978.).

A kilencvenes években a kubai zenét megreformáló "timba" irányzatnak a képviselői már a fiatalabbak közül valók. (A timba egyébként ugyanaz, mint a rumba. Persze ne a táncversenyeken látott rumbára gondoljunk.)

NG La Banda - Az Irakere fuvolása, José Luis Cortés "El Tosco" alapította a kilenvenes évek elején. Az "anyaegyüttes" vonulatát követve jazzes hangzású, de már populárisabb zenét játszanak. A karneváli "conga" stílus specialistái, legjobb dalaik között sok a conga (Conga del negro cansao, Verano habanero). Persze elegáns, jazz-es hangvételű salsa dalaikat sem szabad mellőzni: még ha a bevezetés gyakran álmatagra sikerül is, a montuno (ami a salsa, ill. son-montuno dalok "call-and-response" elvű, improvizatív része) mindig nagyon húzós.

Issac Delgado - Az NG La Bandából az 1990-es évek elején kivált énekes az amerikai hatású kubai salsa legjobb képviselője. Internacionalista beállítottságú: gyakran szerepel együtt a salsa mainstream külföldi előadóival.

Charanga Habanera - Elérkeztünk a mai kubai zene egyik legjelesebb képviselőjéhez. Ők is a kilencvenes évek elején alakultak, David Calzado vezetésével. Stílusuk igazi timba, kőkemény, zakatoló ritmusszekció, szétvert zongoraakkordok, böfögő basszusgitár. A kubaiak valósággal megvadulnak zenéjük hallatán. Az első olyan kubai együttes, amelyik a színpadon háttérben játszó hangszeresekre és előtérben szinkrontáncot lejtő izmos fiúénekesekre tagolódik. A kubai csajok megvadulnak értük, a srácok meg azért imádják őket, mert olyanok szeretnének lenni, mint ők.

Ha a mai kubai zenéről beszélünk, meg kell említenünk a Karib-térségben mostanában virágkorát élő "reggae" avagy "reggaetón" műfaj kubai képviselőit is. Ők a Charanga Habanera-féle "énekesek az előtérben" stílust addig fokozzák, hogy jószerivel már nincs is háttérzenész, hanem számítógép-alapra szövegelnek-énekelnek. A reggaetón tulajdonképpen a karibi rap. Szerintem ma a legjobb kubai reggaetón formáció a Technocaribe, őket követi a Cubanito 20-02. Nem kifejezetten reggeatón, de rap, és főleg ismert exportcikk az Orishas, akiknek még a Viván is fel-feltűnik egy-egy számuk!